Kulin György (Nagyszalonta, 1905. január 28. – Budapest, 1989. április 22. ) magyar csillagász, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; a magyar amatőr csillagászat atyjának tekintjük.
„Meg vagyok győződve arról, hogy az űrhajózás legnagyobb ajándéka az ember számára az lesz, hogy a kozmikus méretekre tágult látóhatárán tisztábban ismeri fel a maga helyét, szerepét és törekvéseinek célját. Ez lesz az a keret, amelyben rendeződnek dolgai. Belsejében és a körülötte fekvő világban egyaránt. Az önmaga érdekei által határolt ősi öntudattól már eljutott a XX. század emelkedett öntudatáig, amelybe már az egész emberiség belefér, és tovább fog nőni a Naprendszer határain túlra. És tágul környező világa is. Eddig azt az energiát emésztette, amit a Nap tárolt neki a Föld belsejében, ma már a csillagok fűtőanyagának kimeríthetetlen raktárkészletéhez készíti kulcsait, de ajándékul kaphatja majd a Kozmosz eddig ismeretlen energiaforrásait is. Ekkor nyílik majd meg az ember új korszaka, amelynek kapuját ma még csak a fantasztikus regények döngetik.”
Eredetileg nem csillagász-pályára készült, már harmincéves is elmúlt, amikor életében először nagyobb távcső közelébe került. Ekkor lenyűgözték az égbolt előtte feltáruló csodái, de sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel az emberek többsége még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja a Galilei-élményt: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.” Példaképének a világformáló Galileit és a francia csillagászat-népszerűsítő Flammariont tartotta. A szellemi munkán kívül sok ezer távcsőtükröt csiszolt, valószínűleg ebben világrekorder lenne. Másokat is tanított a távcsőtükör-csiszolásra, próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet. Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple–Bernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli.