Magyarország tudósai és kutatói nap mint nap arra inspirálnak minket, hogy időben és térben is merjünk a távolba tekinteni, arra, hogy megtaláljuk magunkban azt a varázst, ami előre visz, amiért képesek vagyunk a legjobb tudásunkkal lépéseket tenni előre. Ezen a Hold-jegyzeten öt olyan kortársunkat kívánjuk kiemelni, akik munkásságukkal és gondolataikkal nem csak Magyarország, de az egész emberiség történetére hatással vannak. Abban, hogy hitelesen üzenjünk a távolba és a jövőbe, a Nők a Tudományban Egyesület szakértői segítettek nekünk, akik maguk is azon dolgoznak, hogy jobb hellyé tegyék a világunkat.
A Telenor Magyarország munkatársai
Prof. Ádám Veronika – biokémikus
Született 1949-ben Nagykanizsán.
1973-ban kapott általános orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
Egy évet dolgozott a Gyógyszerkutató Intézetben, 1973 óta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatója. 1990-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1996-tól 1999-ig, valamint 2003-tól tudományos rektorhelyettes. 2001-től az MTA levelező tagja.
Tanulmányúton volt Londonban a King’s College-ban és az Institute of Psychiatry-ban, valamint New Yorkban a Center for Neurochemistry-ben. Tudományos munkája mellett biokémiát oktat magyar és angol nyelven orvostanhallgatóknak.
Szerkesztésében jelent meg eddig két kiadásban az Orvosi Biokémia című tankönyv, melyet 2003-ban Medicina Nívódíjjal ismertek el.
Kutatási területe a neurokémia, közelebbről a mitokondriumok és az oxidatív stressz szerepe a neurodegeneratív betegségek és az ischemias agykárosodás kialakulásában. Leírta az ischemiában szerepet játszó kalciumtól-független neutranszmitter felszabadulás jellemzőit idegvégződésekben. Megfejtette az alfa-ketoglutarát-dehidrogenáz reaktív oxigénszármazék képző sajátosságát. Az Európai Neurokémiai Társaság főtitkára, a nemzetközi Neurokémiai Társaság elnökségi tagja. Kutató munkáját számos kitüntetéssel ismerték el; 2000-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2010 Széchenyi-díj, 2019 Prima Primissima díj tudomány kategóriában.
Prof. Barabási Albert-László – fizikus
1967-ben született Karcfalván, Romániában.
1991-ben szerzett fizikus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1994-ben pedig fizikus doktori fokozatot a Bostoni Egyetemen. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja.
Kutatói pályáját az IBM-nél kezdte, ott került közelebbi kapcsolatba a később szakterületévé vált hálózatelmélettel. 2007-ig az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem professzora volt. 2007 óta a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője. Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon, valamint professzorként a CEU-n.
Kutatási területe a természetben és a társadalmi rendszerekben is széles körben elterjedt skálafüggetlen hálózatok vizsgálata. Kutatásainak eredménye az ún. Barabási–Albert-modell (BA-modell), mely a gyakori skálafüggetlen tulajdonságokra ad magyarázatot. Igazolja, hogy a fokszámeloszlás gyakran negatív kitevőjű hatványfüggvény szerint cseng le. Kutatása a hálózatbiológia és a hálózati orvoslás területén magában foglalja a betegséghálózat fogalmának bemutatását. Úttörő szerepet játszott a nagy betegadatok felhasználásában, a betegség társbetegségének feltárásában, összekapcsolva azt a molekuláris hálózati adatokkal.
Több sikeres könyv, például a Behálózva, a Villanások és A képlet szerzője. Barabási Albert-László kutatási eredményeit hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el. Többek között 2014-ben elnyerte a Prima Primissima díjat tudomány kategóriában, 2016-ban a Gábor Dénes díjat, 2019-ben pedig a Bolyai János Alkotói díjat.
Prof. Freund Tamás – neurobiológus
1959-ben született Zircen.
1983-ban szerzett biológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1992-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, 1998-tól az MTA levelező, 2004-től rendes tagja.
Kutatói pályáját a Semmelweis Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetében kezdte, 1982 és 1988 között az Oxfordi Egyetemen vendég kutató. 1990-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet osztályvezetője, 2002-től igazgatója. 2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöke (2004-2006), az Idegtudományi Világszövetség vezetőségi tagja 1998-2006-ig. 2014-ben megválasztották az MTA alelnökének, 2020-ban pedig az MTA elnöke lett.
Kutatási területe az agykéreg szerkezete és működése, az epilepsziás és oxigénhiányos agykárosodás mechanizmusa. Meghatározta a memóriafolyamatok alapjául szolgáló agyi hullámtevékenységet generáló idegsejtek kapcsolódási törvényszerűségeit és funkcióját, továbbá értelmezte a szorongás kórélettanát és a kannabinoidok hatásmechanizmusát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el, többek között 1997-ben Akadémiai Díjat, 2000-ben Bolyai-díjat, 2005-ben Széchenyi-díjat, 2011-ben a „Brain Prize”-t (Agydíjat), 2013-ban Prima Primissima Díjat kapott. Tagja az Európai Akadémiának (2000), a Német Tudományos Akadémiának (2001), az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának (2014), és a Vatikáni Pontificia Academia Pro Vitá-nak (2019).
Karikó Katalin – biokémikus
Született 1955-ben Szolnokon.
1978-ban kapott diplomát biológiából, majd 1983-ban biokémiából szerzett Phd fokozatott a Szegedi Tudományegyetemen..
Kutató pályáját az MTA Szegedi Biológiai Központban (MTA-SZBK) kezdte el. 1985-től az Amerikai Egyesült Államok Temple Egyetemen nukleozidokkal foglalkozott, majd 1988-tól 3 évig Washingtonban az interferonok kutatásával foglalkozott. 1989 és 2013 között a Pennsylvaniai Egyetemen folytatta munkáját molekuláris biológusként. 2013-tól a BioNTech alkalmazottja, majd vezető alelnöke.
Kutatási területe a hírvivő RNS (mRNS) egyszálú ribonukleinsav, amely az örökletes genetikai információt közvetíti a sejtek információit tároló DNS molekulából a fehérjeszintézis helyszínére, a riboszómákhoz. Sikeresen kifejlesztette az mRNS-en alapuló Pfizer–BioNTech Covid19-ellenes védőoltást, mely a koronavírus, és általában a pandémiás vírusok elleni gyors vakcinafejlesztés egyik legígéretesebb új technológiája.
Karikó Katalin kutatási eredményeit hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el, többek között 2021-ben Széchényi-díj, Wilhelm Exner Medaillen, Rosenstiel Award.
Prof. Kondorosi Éva – molekuláris biológus
1948-ban született Budapesten. Biológus diplomáját 1971-ben, biokémia doktori fokozatát 1973-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1987-ben a biológiai tudományok kandidátusa, 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett. 2010-től az MTA levelező tagja, 2016-tól az MTA rendes tagja.
Kutatói pályáját a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában kezdte el, ahol jelenleg is dolgozik. 1989 és 2013 között kutatási igazgató és csoportvezető volt az Institut des Sciences du Végétal CNRS intézetben. 2007-ben a francia-magyar együttműködésre épülő pályázatával létrehozta Szegeden a BAYGEN intézetet, amely a 2010-ben elnyert ERC Advanced grantjával az MTA Szegedi Biológiai Központjába integrálódott.
Kutatási területe a növény-baktérium szimbiózis, a szimbiotikus nitrogénkötés, a fejlődésbiológia és a kémiai ökológia. Bizonyította, hogy szimbiózisban a baktériumok nagymértékű differenciálódásra képesek. Ezt a folyamatot a növény irányítja, a gazdasejtekben termelődő több száz szimbiotikus peptid segítségével. Kimutatta, hogy a pozitívan töltött peptidek képesek leállítani a baktériumok osztódását, és a szimbiózison kívül hatékonyan pusztítják a legtöbb patogén baktériumot és gombát, miközben nem toxikusak az emberre. Célkitűzése, a szimbiotikus nitrogénkötés hatékonyságának növelése, és ez által a környezetszennyező nitrogénműtrágyázás és klímaváltozás csökkentése, valamint az antimikrobiális rezisztencia rendkívüli veszélye miatt, a szimbiotikus peptidekből új típusú antimikrobiális szerek kifejlesztése a gyógyászat és a mezőgazdaság részére.
Nemzetközi tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, a Francia Mezőgazdasági Akadémiának, a Leopoldina Német Tudományos Akadémiának, az Academia Europaea-nak, az Európai Mikrobiológiai Akadémiának, valamint az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO). 2020-tól tagja az Európai Bizottság 7 fős tudományos tanácsadó csoportjának. 2013-ban az ERC Tudományos Tanácsának tagjává, majd 2017-től az ERC élettudományi alelnökévé választották. 2012-ben beválasztották az ENSZ főtitkár Tudományos Tanácsadó testületébe. Az UNESCO „Nők a tudományban” programjának egyik elindítója volt. Kondorosi Éva kutatási eredményeit számos hazai és nemzetközi díjjal elismerték, így 1985-ben elnyerte az Akadémia Díjat, 2012-ben a Széchenyi-díjat, 2018-ban pedig a Balzan Díjat.
