Dalos Mihály
született: Budapest, 1950. október 24.
Mit tanultunk tőle?
„A középiskolában fizikát! Az életben pedig azt, hogy bízni kell az embernek saját magában, a saját eszében és tudásában.” (Zsuzsa)
„Jól kérdezni.” (Péter)
„Rengeteg viccet.” (Áron)
„Azt, hogy: “Gyáva népnek nincs hazája!” – komolyan. Komolyra fordítva a szót, leginkább azt, hogy mindent több szempontból is érdemes megvizsgálni. Ez nagyon fontos útravaló nekem a mindennapokban.” (Eszter)
„Mindig a labdára kell figyelni.” (Vince)
„Az élethez ész kell, no meg szerencse.” (Midi)
„Ne kapkodj!” (Léna)
Mivel nevettetett meg?
„Azzal nevettet meg, hogy ha megijeszt.”(V)
„Az örök optimizmusával. Fiatalkorában mindig derűs volt. Evezőstúrán sátoroztunk a Dunán. Négy napja rendületlenül esett az eső, minden csupa víz volt, fújt a szél. Kidugta a fejét a már belülről is csöpögő sátorból és mit mondott? „Már jön a verőfény!” Ez szállóige lett!” (Zs)
„Tulajdonképp bármivel. Méghozzá úgy, hogy ő maga könnyen nevetésben tör ki, akkor pedig már csak az orrcimpáit kell nézni és magam sem tudom visszatartani a röhögőgörcsöt.” (E)
„A fingós videókkal.” (Á)
„A vicceivel.” (L)
„A bármilyen helyzetben felmerülő, “olykor” disznó vicceken.” (M)
„Az önfejűségével és a műveltségével.” (P)
Mit köszönhetünk neki?
„Azt, hogy eljön velem focira.” (V)
„Először is a gyerekeinket, akiket szeretünk, és akikre büszkék vagyunk. És azt, hogy sosem unatkoztam mellette. A kíváncsisága, hogy minden érdekelte és érdekli, ami a világban van, és azt el is akarta mesélni nekem, színessé tette és teszi a hétköznapokat is.”(Zs)
„Hogy elültette a fiában, ezzel is az ő gyerekeiben, családjában a természet és a kerékpár szeretetét.” (M)
„Hogy szabad gondolkodóvá válhattam mellette.” (P)
„Azt a biztonságot, ami lehetőséget ad nekem arra, hogy mindenekfelett állóként rándítsam a vállamat, ha valami kellemetlenség ér. Ez nem csak materiális biztonság, hanem egy olyan attitűd, ami által lehet, hogy nem vagyok szimpatikus mások számára, viszont ennek köszönhetően végtelen a szabadságom. Köszönöm neked Apu!” (E)
„Köszönöm a családomat.” (L)
„Hogy nekem van a legjobb nagypapám.” (Á)